- Oké, jó poén volt, – nevetett a lány - na akkor elmondanátok mi ez az egész?
Az édesapa az asztal felé nyúlt, hogy fel vegye a levelet, majd oda adhassa lányának.
Judit végig olvasta a levelet és nem hitt a szemének. Tudta, hogy nagymamája boszorkány volt, de nem hitte, hogy ő is az.
- Oké.. de mégis ki fog elkísérni? Merthogy a mama halott, és amúgy sem itt élt, itt pedig nem ismerek egy varázslót, vagy épp boszorkányt sem.
- Ami azt illeti, – szólalt meg az édes apa - Ismerünk. Méghozzá a szomszédban.
- Mrs. Beats? – lepődött meg a boszorka.
- Igen. Azonnal szólunk is neki, hátha a nyáron el tudna kísérni.
Judit számára a nyár izgalom talanul telt. Egész szünet alatt arra várt, hogy elkezdhesse a Roxfortot. Nem bírt lenyugodni.
Folyton újjabb könyvek után kutatott a mágiával kapcsolatban. Mit nem mondjak, az összeset el olvasta.
* * * * *
Majd végül el jött a nagy nap. A lány egész nap fel alá járkált a házban és várta, hogy Mrs. Beats csöngessen. Majd végül megtörtént. A szülei együtt indultak meg az ajtó felé, de Judit lefutotta őket, így ő nyitott ajtót. Mindenki köszönt mindenkinek majd a legidősebb megszólalt:
- Indulhatunk kis drágám? Bírod a hoppanálást? – tette fel a kérdéseket a már öreg nő.
- Persze. – bízta el magát a fiatal kislány, annak ellenére, hogy tudta mi az a hoppanálás, sosem próbálta még.
- Rendben. Majd találkozunk Mr. és Mrs. Kiss.
Amikor már az Abszol úton sétálgattak, Juditban felmerült egy kérdés.. Miből vásárolják meg a szükséges kellékeket, hiszen neki nincsen varázsló pénze.
- Mrs. Beats, miből fizetünk?
- Óh.. én balga. El is felejtettem. Gyere menjünk be a Gringotts-ba.
Így hát meg is indultak a varázslók legjobb és legbiztonságosabb bankja felé.
****
Hamar elérkezett a nap. A nap, mikor először léphet be az öreg kastély falai közé.
-Köszönöm, hogy elkísért minket Mrs. Beats. – mondta az anyja.
-Ugyan már, semmiség. – fordult az édesanya majd a kislány felé mosolyogva.
- Hova is kell menni? – kérdezte Judit.
- A 9 és 3/4 vágányhoz.
- Dehát olyan nem létezik – nevetett fel a boszorkány palánta.
- Nem? – kérdezte a nő színészi meglepettséggel, majdmegfogta a szülők és a kislány kezét – futás.
Neki szaladtak a falnak és hírtelen egy másik helyen kötöttek ki. Az öreg gőzös még mindig nagyon jól tartotta magát, pont, mint 50 éve is.
Elbúcsúztak, majd Judit még mindig szinte sokkos állapotban szállt fel a vonatra. Nem tudta, hova ülhetne, hisz senkit nem ismert. Megpillantott egy fülkét, ahol egy hosszú barna hajú lány egyedül üldögélt.
- Szia, leülhetek? Nem ismerek itt senkit.. és gondoltam nem ba... – majd a szőke lány szavába vágott a másik.
- Persze, nyugodtan. Az én nevem Sarah, a tied?
- Judit. Magyar vagyok. De itt nőttem fel.
- Hát üdv Judit.
Egész úton beszélgettek és nagyon jól elvoltak míg egy göndör hajú lány be nem toppant:
- Nem láttatok egy békát? Egy Neville nevű fiú elhagyott egyet.
- Nem bocsi.. – majd Hermione, mint kiderült ez a lány neve, kilépett a fülkéböl és tovább ment. Folytatták a beszélgetést, fel sem tűnt nekik először, hogy megérkeztek az állomásra.
Egy Hagrid nevű fél óriás vezette őket.
Egész úton a házakról és az iskoláról beszélgettek.
- Szerinted te hová kerülsz? – kérdezte Judit.
- Nem tudom, de remélem, hogy a griffendélbe. Te?
- Szint úgy.
***
Elérkezett az idő. Az elsősök végig hallgatták Dumbledor professzor mondandóját, majd McGalagony professzor egy beszélő süveggel lépett egy szék mellé.
- Aki meghallja a nevét, kérem üljön le a székre.
Nem sokat kellett várni. Sarah-t szólították Judit előtt.
- Griffendél! – a griffendélesek asztalánál hatalmas tapsikolásba kezdtek.
- Sok sikert! – szólt oda barátnőjének Sarah, majd elindult az asztal felé.
- Judit Kiss – hangzott a neve McGalagony professzor szájjából.
- Hmm..hmm...Nehéz kérdés.. Nem is tudom igazából. Látok valami tökéletesséhet, sokra hívatottságot.. De ugyan akkor gonoszságot is... Legyen mondjuk a ...MARDEKÁR! – döntött végül az eddig bizonytalan süveg. Judit szomorúan ült le végül a mardekár asztalához. Sajnálta, hogy nem lehet barátnőjével egy házban, de az jobban foglalkoztatta, hogy mire gondolhatott az a beszélő sapka...
Az első éjszaka gyorsan eltelt, sajnos Judit csak pár órát tudott aludni, mind a magánya és mindpedig a süveg mondata miatt. Ott visszhangzott a fejében, nem tudott rájönni, hogy mi az oka ennek.....
Az édesapa az asztal felé nyúlt, hogy fel vegye a levelet, majd oda adhassa lányának.
Judit végig olvasta a levelet és nem hitt a szemének. Tudta, hogy nagymamája boszorkány volt, de nem hitte, hogy ő is az.
- Oké.. de mégis ki fog elkísérni? Merthogy a mama halott, és amúgy sem itt élt, itt pedig nem ismerek egy varázslót, vagy épp boszorkányt sem.
- Ami azt illeti, – szólalt meg az édes apa - Ismerünk. Méghozzá a szomszédban.
- Mrs. Beats? – lepődött meg a boszorka.
- Igen. Azonnal szólunk is neki, hátha a nyáron el tudna kísérni.
Judit számára a nyár izgalom talanul telt. Egész szünet alatt arra várt, hogy elkezdhesse a Roxfortot. Nem bírt lenyugodni.
Folyton újjabb könyvek után kutatott a mágiával kapcsolatban. Mit nem mondjak, az összeset el olvasta.
* * * * *
Majd végül el jött a nagy nap. A lány egész nap fel alá járkált a házban és várta, hogy Mrs. Beats csöngessen. Majd végül megtörtént. A szülei együtt indultak meg az ajtó felé, de Judit lefutotta őket, így ő nyitott ajtót. Mindenki köszönt mindenkinek majd a legidősebb megszólalt:
- Indulhatunk kis drágám? Bírod a hoppanálást? – tette fel a kérdéseket a már öreg nő.
- Persze. – bízta el magát a fiatal kislány, annak ellenére, hogy tudta mi az a hoppanálás, sosem próbálta még.
- Rendben. Majd találkozunk Mr. és Mrs. Kiss.
Amikor már az Abszol úton sétálgattak, Juditban felmerült egy kérdés.. Miből vásárolják meg a szükséges kellékeket, hiszen neki nincsen varázsló pénze.
- Mrs. Beats, miből fizetünk?
- Óh.. én balga. El is felejtettem. Gyere menjünk be a Gringotts-ba.
Így hát meg is indultak a varázslók legjobb és legbiztonságosabb bankja felé.
****
Hamar elérkezett a nap. A nap, mikor először léphet be az öreg kastély falai közé.
-Köszönöm, hogy elkísért minket Mrs. Beats. – mondta az anyja.
-Ugyan már, semmiség. – fordult az édesanya majd a kislány felé mosolyogva.
- Hova is kell menni? – kérdezte Judit.
- A 9 és 3/4 vágányhoz.
- Dehát olyan nem létezik – nevetett fel a boszorkány palánta.
- Nem? – kérdezte a nő színészi meglepettséggel, majdmegfogta a szülők és a kislány kezét – futás.
Neki szaladtak a falnak és hírtelen egy másik helyen kötöttek ki. Az öreg gőzös még mindig nagyon jól tartotta magát, pont, mint 50 éve is.
Elbúcsúztak, majd Judit még mindig szinte sokkos állapotban szállt fel a vonatra. Nem tudta, hova ülhetne, hisz senkit nem ismert. Megpillantott egy fülkét, ahol egy hosszú barna hajú lány egyedül üldögélt.
- Szia, leülhetek? Nem ismerek itt senkit.. és gondoltam nem ba... – majd a szőke lány szavába vágott a másik.
- Persze, nyugodtan. Az én nevem Sarah, a tied?
- Judit. Magyar vagyok. De itt nőttem fel.
- Hát üdv Judit.
Egész úton beszélgettek és nagyon jól elvoltak míg egy göndör hajú lány be nem toppant:
- Nem láttatok egy békát? Egy Neville nevű fiú elhagyott egyet.
- Nem bocsi.. – majd Hermione, mint kiderült ez a lány neve, kilépett a fülkéböl és tovább ment. Folytatták a beszélgetést, fel sem tűnt nekik először, hogy megérkeztek az állomásra.
Egy Hagrid nevű fél óriás vezette őket.
Egész úton a házakról és az iskoláról beszélgettek.
- Szerinted te hová kerülsz? – kérdezte Judit.
- Nem tudom, de remélem, hogy a griffendélbe. Te?
- Szint úgy.
***
Elérkezett az idő. Az elsősök végig hallgatták Dumbledor professzor mondandóját, majd McGalagony professzor egy beszélő süveggel lépett egy szék mellé.
- Aki meghallja a nevét, kérem üljön le a székre.
Nem sokat kellett várni. Sarah-t szólították Judit előtt.
- Griffendél! – a griffendélesek asztalánál hatalmas tapsikolásba kezdtek.
- Sok sikert! – szólt oda barátnőjének Sarah, majd elindult az asztal felé.
- Judit Kiss – hangzott a neve McGalagony professzor szájjából.
- Hmm..hmm...Nehéz kérdés.. Nem is tudom igazából. Látok valami tökéletesséhet, sokra hívatottságot.. De ugyan akkor gonoszságot is... Legyen mondjuk a ...MARDEKÁR! – döntött végül az eddig bizonytalan süveg. Judit szomorúan ült le végül a mardekár asztalához. Sajnálta, hogy nem lehet barátnőjével egy házban, de az jobban foglalkoztatta, hogy mire gondolhatott az a beszélő sapka...
Az első éjszaka gyorsan eltelt, sajnos Judit csak pár órát tudott aludni, mind a magánya és mindpedig a süveg mondata miatt. Ott visszhangzott a fejében, nem tudott rájönni, hogy mi az oka ennek.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése